Egy igaz vallomás

Rád gondolok minden percben, s pillanatban
ha meghátrálni tünnék az is csak érted van.
Fontosabb vagy nekem, mint te azt hinnéd
elhagyni nem tudlak, és nem is tenném.
Ha azt mondom félre állok csak azért tenném:
Hogy boldog legyél, és ne lássam szomorú arcod többé.
Ha szemedben könnycseppet látok megijedek
hogy nem e valamit én hibáztam el véletlen.
Amikor mosolyogni látlak, egyből boldog leszek
ilyenkor csak arra gondolok hogy örökké melletted legyek.
Sokat jelentesz nekem te és az elmúlt idő
nélküled gyenge vagyok, ne pedig vakmerő
Veled lehetek teljes, nélküled csak senki
segits nekem hogy melletted lehessek valaki.
Amikor azt mondom legyél másé és engem ne szeressél
ez mind csak az önzöség és a nagy féltékenység.
Ha veled vagyok örülök, szeretlek, és egyben félek
mert a szivembe tudom hogy nem lesz igy végleg.
Számtalanszor képzelem el az éltetet nélküled
de mindig rájövök hogy az nem az én életem.
Rá gondolok mással vagy és mást szeretsz, elönt a méreg
de megint arra gondolok hogy legyél boldog, ha kell nélkülem.
Arról álmodok hogy egyszer veled lehetek és szerethetlek
és hogy mások nem fognak bele szólni a kettönk életébe.
Remélem egyszer te is úgy fogsz érezni mint én
és segitesz hogy minden valóra váljék.
Melletted jöttem rá hogy ilyet csak nálad éreztem
ez pedig az hogy őszinte szerelemmel szeretlek téged!