Nemes Nagy Ágnes:Félelem

Szeretlek.Nincs rá szó,nincs rá mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom hányféle iszonyat
vár rám és rád,már arcunkba merednek.

Csak sorolom,csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány,meleg karod -

Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék,gyönge,őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
"Sárgult a lomb,de nem hullott le még",

sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illír táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabásu korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,

langyos az ég,a füst is tündököl,
a vonatom szöllő-szagú kosár,
a sűrű illat hajunkra ömöl,
csordultig érett,s szétbuggyant a nyár -

Hét esztendeje szeretlek,szerelmem,
fordíts egyet a Göncol-szekeren,
szúlj a világnak,mondd,hogy lehetetlen -
s maradj velem.