Késő szeretni..

Te nem akarod, hát
én sem akarom már,
A szívedben nem ég
a tűz, s már nem fáj,
hogy hamuvá lett minden.

Te nem hitted az álmot-
nekem sem kell,
A valóságot szeretnéd?-
akkor ébressz fel,
mert megbabonázott a varázs.

Te nem nyújtottad-
én sem adom kezem,
Bárhogy szeretném
nem múlik oly könnyen
szívemből az érzés.

Mégis egyedül méssz az
úton- már falevél borítja,
Nem fordulhatsz vissza-
elmúlt jövő fájdalma szorítja
jéghideg szívedet.

Nem adom kezem-
bár te nyújtanád felém,
Melegségre vágynál
a kétségek éjjelén,
s visszaforgatnád az idő kerekét.

Késő. Szívedben hiába
a szerelem tüze ég,
az álmokat elvitte
már- el a messzeség.
Fáj, hogy hamuvá lett minden.