"Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;
Minden,amit eddig hittem,romokban hever.
Összetört szív,s talán már néma érzések suttogják:
nem érdemes sírni,ennyi volt a boldogság.
Nehéz könnyes szemen uralkodni,hisz őt senki sem tudja majd pótolni.
Néma minden,hisz még fáj a szív,s azt hiszed,hogy ez soha nem lesz többé így.
Talán igazad van,de ha így is lenne,gondolj az együtt töltött,boldog percekre.
Hisz annyi minden közös emlék,forró csókok,meleg ölelés..
S most minden szertefoszlott.
Közös álmok,vágyak,tervek,minden,miket együtt terveztetek.
Ennyi volt,s te már tudod,sohasem feleded el őt,bárhova is juttok.
Az ő szerető szívét nem lehet feledni,mert megtanított arra,hogyan kell szeretni.
Forró ölelések,csókok,s minden,mit ajkaizok egymás felé mondott.
Ha most már vége is,tudd,hogy sohasem feledhet el ő téged,
hiszen élete egy részét szentelte néked.
S ezt kitörölni,elfeledni még akkor sem lehet,
ha szíve majd egykor egy másikat szeret.
Ennyi volt,mi szép volt s jó,hidd el,ez nem múlandó.
S hidd el azt,ne kételkedj benne,ha végső búcsúd közeleg,
ő lesz az utolsó,ki azt mondja:ég veled,szerettelek,
s talán még most is így érzek.
Tudom,ez már késő,s tán te ezt nem is érted,
hogy mért hagytalak el,ha szerettelek téged.."