| Kiszáradt patak
Kiszáradt patak van szemem helyén,
Könnyeimet már nem mossa a Fény.
Fekete ruhában bandukolok,
El sem hiszem, hogy én, én vagyok.
Csattoghat, döröghet tőlem az ég,
Bennem a tűz már rég nem ég.
Tovább itt élni nem akarok,
A Földön már csak testben vagyok.
Fekete ég a szemfödelem,
Ez vers a végénekem.
Madárdal kísér új utamon
Hol a Fény felragyog, tudom.
| |