Telnek az évek

Telnek az évek, s múlik az élet.
Megláttalak, s szeretlek téged.
Monnd, miért nem szeretsz?
Miért veted meg gyenge lelkemet?
Miért ilyen kegyetlen az élet?
Csakmert megláttalak, s szeretlek téged?

Telnek az évek, s múlik az élet...
S még mindig a szívemben élsz te lélek,
kit soha nem szerethetek, mert ő sem szeret
egy másik, kit szíve éltet,
szeretete, s lelke is övé lett.
Engem megvetett, kinevetett, s sohasem szeretett...

Telik az élet, s csontjaim vénülnek
te még mindig szívemben élsz, mint szerethető gyermek.
S én már elfeledtelek,már nem annyira szeretlek, s
mégis elméked újra, s újra megremegtet...
hogy soha nem szerettél, s én még mindig szeretlek.