Hiányzol

Hiányzol! - hallom, amint ajkad ezt suttogja,
Felébredek! Kezem a párnát markolja.
Szép álom volt, kár hogy messze jár,
Futnék utána, messze van és nem vár.

Hiányzol!- súgnám füledbe halkan,
Sírok, hisz üres mellettem a paplan.
Álom nem jön szememre, szívem fáj.
Mellettem ül az ágyon, a Bánat és a Magány!

Hiányzol!- ezt a szót szórja szét a szél,
Egy szerelmes szív mindig csak remél. 
Remél, de most már minek?!
Lelked üres, szíved jéghideg!

Hiányzol! Egy szó! Betűk halmaza!
Nem érdekel semmi, várlak haza!
Szádra, csókodra, kezed érintésére vágyom,
Itt vagy! Nem is… Ez csak egy álom!