| Hát így éljük az életünket.Bármilyen mély és végzetes a veszteség,bármennyire fontos az,amit elraboltak tőlünk - egyenesen kitépték a kezünkből -,még ha emiatt teljesen megváltozunk,és csak a külső takaróréteg marad meg,akkor is így játsszuk tovább csöndben az életünket.Még közelebb kerülünk a számunkra kiszabott idő végéhez,elbúcsúzunk tőle,miközben magunk mögött hagyjuk.Ismételgetjük - sokszor egész ügyesen - a mindennapok véget nem érő cselekedeteit.A mérhetetlen üresség érzését hagyjuk hátra." | |