Éljek vagy ne?

Éltem az életem, boldogságban, szerelemben,
mikor te mondtad mást szeretsz, nem engem.
A szívem összetörted, romokban hevert
s tudtam; megölöm magam csakis érted!

Véget vetek életemnek, hisz semmi értelme
Itt hagytál egy másikért, ki szemeit rád se vetette.
Élvezd az életet, te szent lélek, ki itt hagytál egy
szenvedő világnak sorvadozó romjain, hagy haljak meg tisztességben.

Nézem a hídról az embereket, milyen boldogok,
s tudom,hogy én soha nem tartozhatok hozzájuk.
Felállok a korlátra, hagy legyen már vége,
vége a szenvedésnek, az életnek s szerelmemnek.

Zuhanok, s pereg az életem, érzem, hogy még
mindig szeretsz,s ezért megveted lelkemet.
Érzem, hogy bűntudat, s szégyenkezés vesz körül, s
érzem az életem,s az utat, mely lángban ül.

Érzem, hogy ég a teste, ég az arcom,s
kinyitom a szemem az orvosi asztalon.
Élek, mondd miért élek?
hogy újra, s újra felmerüljön emléked?

S látom, hogy ágyam mellett, egy szerény ember ül
arcomat bámulja, s le nem veszi szemeit szememről.
Látom, hogy te vagy, örül a lelkem, bár kérdem én
miért vagy itt,hisz mást szeretsz nem engem!?!

Látom az arcát, mi bájosan pirul,
érzem, hogy forr a levegő, s nem bírom.
Búcsút mondok neki végleg, itt a vége életemnek,
Csak ennyit mondok neki: Szerettelek, s örökre szeretlek!