Vágyódás

Vágyódva suttogom
az éjszakába neved,
pedig tudom kiejtenem
többé nem lehet,
mert tiltott álmot őrzök.

Behunyom szemem
szomjazva várom,
Éhes csókodat
karjaim kitárom,
de ez nem a valóság.

Oly álnok a
képzelet elrepít-
utolsó érintésed
emléke felhevít
s én tépelődöm: Mi igaz?

Lehet szebb az álom,
mely valósággá sosem válhat,
magányos szívem
nem szállhat
a fellegek között.

Mégis vágyódva suttogom
az ürességbe neved,
pedig tudom remélnem
már nem lehet,
mert álmot, bűnös álmot őrzök.