Vajda János:Húsz év mulva

Mint a Montblanc csupán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szivem,többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik,ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva,egyedül -
Mult ifjuság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még a szivem kigyúl,
Mint hosszu téli éjjelen
MOntblanc örök hava,ha túl
A fölkelő nap megjelen..