Dsida Jenő:Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog,
s olykor arcomra tűz,
arcomra,mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt,mint a csillag,
forró volt,mint a tűz,
fehér volt,mint a hó
s édes volt,mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt,nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs,testvéri kéz:
Lehulott,mint a csillag,
elhamvadt,mint a tűz,
elolvadt,mint a hó
s megromlott,mint a méz.