Randevú

Ülök a fa ágán és csak lesem őket.
Léptük játékos, csodásan könnyed.
Harmatos szirmok arany csilingelése
a szép párocska hűséges zenéje.
Szikráznak, pörögnek, kacagnak.
Csendes szemlélője vagyok a randinak.
A csillagok mintha kacagnának velük,
vagy csak képzelem füleimbe kedvük
káprázva, ahogy szemem is csal néha?
Legbelül mosolyra csal ez az éjszaka.
Node mi történik? A tánc a végére ér,
ahogy az első napsugárral az éj.
Az édes párocska most egy levélre szállt
vár egy picikét aztán csókot vált.
Majd a két ifjú tündér hazaröppen,
s én maradok még hűsölni kicsit csöndben.