Szerelem a sírig

Egyszer volt, holnem volt, volt egy szerelmes pár,
Imádták, s hűek voltak egymáshoz, éveken át.
Azt hitték az övék örök szerelem, s nem állhat közéjük senki sem.
De egy napon megtörtént a tragédia, a fiú a szívét másnak adta oda.
A lány mit sem sejtve, elindult a megszokott találka helyre.
A fiú is ott volt, várta már a lányt. Ő csókokkal borította, de a fiú meghátrált.
Közölte a lánnyal, hogy vége, mert mást szeret,
De ekkor a lány a földre csuklott, s sírva remegett.
Őt azóta nem látta mosolyogni senki,
Mióta szakítottak, már nem tud nevetni.
A boldogságnak örökre vége szakadt,
A lány számára többé már nincs tavasz.
Régóta nem látta őt már senki,
A szobájában ül, s nem tud mást, csak szenvedni.
A fiú mostmár egy szőke lány szemébe mosolyog kihívóan,
S nem sejti, hogy a régi szerelmét, a penge megvágja halálosan.
A lány úgy gondolta, így már mit sem ér élete,
Így hát jobb lesz, ha elmegy ebből a világból örökre.
Egy lapot vett kezébe, s búcsú levelet írt a fiúnak,
Minek az elején, ezek a szomorú mondatok voltak:
„Annak a fiúnak, kit még most is szeretek,
S attól, hogy elmegyek, a síron túl sem feledek"
Miután szomorú levelét, sűrű könnyek közt megírta,
Pengét vett kezébe, vágott, s ment a halálba.
A lány szülei ekkor értek haza, s rögtön mentek fel a szobába,
De ő akkor már a földön feküdt, s a halál elragadta.
Az édesanyja meglátta kezében, a vértől ázott levelet,
El akarta olvasni, de a szíve nem engedelmeskedett.
Tudta, hogy a lánya, annak a barna fiúnak címezte,
S még az aznapi postával azonnal elküldte.
Mikor a fiú a szomorú hangulatú levelet megkapta,
A barátnőjét éppen forrón ölelte, csókolta.
Mikor a levelet olvasta, szemébe könnyek szöktek.
S ekkor csörgött a telefon, a lány anyja volt az,
Csak annyit mondott: -Várlak a temetésen holnap.
Legyen ott az, ki miatt a lányom gyilkolt,
S ki miatt annyi szerető szívet feldúlt.
Másnap, mikor eljött a temetés napja,
A fiú is ott állt a tömegben, zokogva.
A temetés végén, a fiú oda ment a sírhoz,
S sűrű könnyek közt, csak ennyit mondott:
„Tudd meg drágám, hogy én téged szeretlek."
S ekkor egy hang megszólalt:
„Még itt a síron túl sem feledlek."