Tépelődés

Értetlen állok a gonosz csoda mellett,
Ellöktem magamtól, ki örökre kellett.
Kit tüzes szerelemmel csókoltam én,
Ki egyetlenem volt a Földtekén.

Mily varázslat zárta be szívemet,
Honnan a sok salak, mely eltemet?
Lesz-e még Nap éltem szürk’ egén
Vagy marad már a piszkossárga fény?

És ha szívem másfelé hajt virágot,
Összetörök-e egy egész világot?
S ha egyszer majd ismét szeretném őt,
Nem állok-e zárt kapuk előtt?

Miért fed mindent rút homály,
Miért baljóslatú e táj?
Lesz-e egyszer új tavasz,
Fájó szívemnek vigasz?