A Nap másik oldala

1.

Üvölteném és mégsem
mondanék semmit sem...
A világba ordítanám
máskor a füledbe súgnám
boldog- boldogtalanságomat.

Sírnék és nevetnék,
mennék és maradnék.
Szeretnélek és gyűlölnélek
ellöknélek,
mikor ölelni vágynálak.

Hazudnám, megtagadnám,
a szív szavát nem hallanám.
Elbújnék, hogy ne találjon rám
pillantásod- ám
mélybarna tüze nélkül reszketek.

Lelkem minden kincsét elvenném,
mégis az összeset újra lábaid elé tenném.
Egyedül ébrednék,
de testedhez simulnék
álmomban.

2.

Mégsem mondom- hagyom...
a füledbe nem súgom,
a világ sem tudja,
hogy szívem minden útja
hozzád vezet.

Nem teszek semmit.
A múlt félelmeit
rejtem szemed elől
s ha kérdezel borús gondolataim felől
csak nevetek, pedig sírnék.

Ha fázom nem keresem tested melegét,
bizonytalanságomban nem karod erejét...
Gyűlöllek, mert beléd szerettem,
gyűlöllek, mert azóta elvesztettem
önmagam.

Menekülnék, szaladnék messze el...
Maradok- a szerelem nem oldoz fel,
hozzád láncol
s én nem vagyok bátor
visszavenni odaadott kincseimet.