Egy év után…

Itt vagyok még mindig
Ebben a sötétben, de a fényre nem várhatok,
Eltörtek szárnyaim, így többé már nem szállhatok.

Még mindig nem léptem
Tovább, egy másik, egy szebb világba,
Többé már nem szagolhatok bele egy nyíló virágba.

Még mindig fogva tart
A szép emlékeim szorító bilincse,
Már nem tudom, hol lehet a boldogság ajtajának kilincse!?

Könnyezve még mindig
Kettőnk élőhalott dalát hallgatom,
De érzéseimet Neked többé már be nem vallhatom.

Szerelmem még mindig
Csak egy megsárgult papírra vethetem,
Mert lényed többé én már meg nem kereshetem.

Esténként még mindig
Zokogva hajtom álomra fájó fejem,
Szenvedek, hisz Te már nem vagy itt velem.

Ha látlak, még mindig
Reszkető gyomorral színlelni próbálok,
De már nem tudom eltakarni bensőmben a pókhálót.

Sajnos még mindig belelátsz a
Darabokra szaggatott, üres lelkembe,
De még most sem nézel mélyen a szemembe.

Hisz még mindig tudod
Kicsim, hogy egy kínkeserves éve,
Szívemben megkövült a magányosságnak jéghideg kése.