| Őszi anzix
Leveleket kerget a szél,
Ez az ősz rólam beszél.
Megcsap az elmúlás szele,
Lelkem könnyekkel tele.
Én is csak forgok körbe,
Nem látom az utat,
Kezem nem szorul ökölbe,
Csak tétován matat.
Kidob a forgató erő,
Irányt, s lendületet ad,
De az utat folytatni,
S bejárni, rám marad.
| |