"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog..valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.Én én vagyok,te pedig te.Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében,ez mit sem változott.Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen,beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon,melyen mindig is beszéltél.Ne változtass hangszíneden.Nevess ugyanúgy,ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.Imádkozz,mosolyogj,gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap,ahogyan annak előtte is,de ne árnyékolja be semmi a hangulatot,amikor szóba kerülök.Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.Minden olyan,mint amilyen volt,nem szakadt meg a folytonosság.Az,hogy nem látnak,még nem jelenti azt,hogy nem kell rám gondolni.Várok rád,itt vagyok a közeledben - egészen közel.Nincs semmi baj."